A szerelem az agyban lejátszódó kémiai reakció, ami csupán egy röpke pillanatra tesz boldoggá, de ezért aztán hosszú évek szenvedése az ár. Mert az az egy pillanat annyira jó, annyira varázslatos, hogy újra és újra át akarjuk élni.
Korán megtanulta, hogy a sírás nem vezet semmire. Azt is megtanulta, hogy ha bárkinek felkeltette az érdeklődését az élete, és az illető úgymond el kezdett odafigyelni rá, annak sosem lett jó vége.
Soha ne szeress bele egy olyan emberbe, aki úgy bánik veled, mintha hétköznapi lennél.
Sokan, nem azért szenvednek, mert nem tudnak felejteni, hanem mert legbelül nem is akarnak.
Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!
Lakik bennünk egy bölcsebb, tapasztaltabb valaki, akihez képest mi gyakran önfejű gyerekek vagyunk.
"Amikor azt mondjuk, hogy nem akarunk beszélni valamiről, az azt jelenti,hogy nagyon el akarjuk mondani valakinek, csak nem akarunk sebezhetőek lenni.."
Az ölelés nagyon fontos és szent dolog. Amikor ölelsz, sérthetetlen vagy. Amikor ölelsz, megnyílik a lelked, és befogadja a másikét. Nem lehet úgy ölelni, hogy közben bezárod a kapukat, a kulcsokat meg jó szorosan a markodban tartod. Ez nem így működik.
A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, odaát, vagy egy másik életben… Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem is az emléke, a hiánya él bennünk.
Amikor szeretsz valakit, elég bátorságra lelsz magadban, hogy kimondd: - Te vagy az én tükröm! Belenézel a szerelmesed szemébe, és elfogadod, amit ott látsz, a hiányosságaiddal egyetemben. Ha így teszel, ezek a hiányosságok egyszerre már nem is tűnnek olyan rettenetesnek.
Néha megáll egy pillanatra az idő. Egy-egy jelenet úgy marad meg bennünk, mint egy kimerevített kép. Elhalkuló hangok, lelassult mozdulatok. Semmi sem változik.. Aztán elmúlik a pillanat.
Az fog igazán szeretni, aki már a legelején nem a külsődet nézi, hanem a gesztusaidat, a mosolyod, aki egy kis csodaként kezel, és mindig izgalommal vár, aki tudni akarja a legbelső érzéseidet, azokat átérezni és mindezekhez hozzátenni!
Többé nem tudom eljátszani a kemény csajt. Nem tudom eljátszani, hogy minden rendben idebent... Nem tudom eljátszani, hogy jó nekem egyedül. Hogy jó Nélküled. Téged nem, téged nem tudlak ellökni magamtól! Nem vagyok elég erős, hogy távol tartsam magam Tőled.
MONDD EL NEKI hogy szereted. Tedd meg. Minden perc számít, amit együtt tölthettek. Lehet, hogy egy nap arra ébredsz, hogy nem tudod elmondani neki, hogy mennyire szereted, hogy mennyire akarod őt, mert ő már talált valaki mást. Inkább mondd el neki most, nehogy túl késő legyen. Hidd el, ha nem teszed meg, egész életedben bánni fogod, ha tényleg igazán szereted.!!!
KINYITOTTAM A SZEMEM ,és láttam, hogy az övé is nyitva, s az arcomat bámulja. Sosem értettem, miért néz így rám. Mintha én lennék a főnyeremény, nem pedig az őrületesen szerencsés nyertes.
erős lány az, aki álomba tudja sírni magát éjszaka és reggel mosollyal az arcán ébred fel.!
ne utálj azért mert nem az vagyok akinek hittél vagy akinek akarod hogy legyek. utáld magad azért, mert nem ismerted a valódi énem a kezdettől fogva.
Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek.
Senki sem ismeri az igazi énemet. Senki sem tudja hányszor sírtam a szobámban, hányszor veszítettem el a reményt, hányszor hagytak cserben. Senki sem tudja hányszor kellett visszatartanom a könnyeimet. Senki sem ismeri azokat a gondolatokat, amiket a fejemben vannak amikor szomorú vagyok, hogy valójában mennyire ijesztőek. Senki sem ismer.
'~ Mielőtt csak újabb ígéreteket teszel, tanuld meg mit jelent az "ÖRÖKKÉ" szó '
-Hogy vagy?
-Egyedül.
-Miért vagy?
-Véletlenül.
-Hova mész?
-Csak előre.
-Kivel mész?
-Nélküle.
-Miért sírsz?
-Mert fáj...legbelül...
-Maradsz még?
-Mennem kell.Egyedül..
"A baj az, hogy mindig a magasba kívánkozunk, mint a buborék, és lehullunk a feneketlenségbe, mint a kő."
"elmentél és én itt maradtam a hintán ülve hazug mosollyal, könnyben úszó szemekkel…"
,Esik az eső mikor az ablakon kinézek,talán sírnom kéne, mint az égnek, mert elvesztette a napfényt, én meg téged..."
Néhány ok, hogy miért is jó az ölelés:
azért mert:
~jól esik,
~pozitív energiával tölt fel,
~elűzi a magányt,
~segít legyőzni a félelmet,
~utat nyit az érzéseknek,
~fokozza az önbizalmat,
~önzetlenségre nevel,
~lassítja az öregedést,
~segít az étvágy fékezésében,
~és egyszerűen szeretjük.
Maga után hagyott egy aprócska kis levelet,
Bocsánat drágám, de már szerettelek eleget.
“… attól hogy ő egy régi, rojtos fülű plüssmaci, és már keze-lába kilóg… még lehet hozzá ragaszkodni úgy, mintha az az életed jelentené…”
~ Mindannyian egyediek akarunk lenni, és épp ez tesz minket annyira egyformává…
~ A szerelem olyan, mint a víz. Beleeshetsz, akár bele is fulladhatsz… mégsem tudsz élni nélküle!
~ Mindannyian egyszárnyú angyalok vagyunk, ezért repülni csak úgy tudunk, ha átöleljük egymást.
Álmodni szoktam. Néha úgy érzem, az az egyetlen helyes cselekvés. Álmodni, az álmok világában élni. De ez nem tart örökké. Az ébrenlét mindig eljön, hogy visszahozzon.*_*
Csak az tud élni, ki mindig nevet,
Kinek a lelke élettől vidám,
Kiből kicsordul minden szeretet
És himnuszt zeng az élet hajnalán.
Ki minden könnyből szivárványt fakaszt
Az élet sínjén, győztesen robog,
Minden szikláról virágot fakaszt?
Csak az tud élni: aki mosolyog...
~ A tegnap történelem, a holnap rejtély, a ma ajándék.
~ Találkozni veled - ez volt a sorsom, a barátoddá válni - ez a döntésem volt, de szerelembe esni veled - ez az irányításom nélkül zajlott.
~ Az élet nem fáj, egészen addig, míg el nem kezdesz azon agyalni, hogy mennyire megváltoztak a dolgok, hány embert vesztettél el, és hogy mennyi volt ezek közül a te hibád.
Mikor öt éves voltam, anyukám azt mondta nekem, a boldogság a kulcs az élethez. Aztán iskolába mentem, ahol megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek; azt válaszoltam, ‘boldog’. Elmosolyodtak, és azt mondták, hogy nem értettem a kérdést, pedig igazából ők értelmezték rosszul az életet.
Fiú: szeretlek!
Lány: üres szavak. Bizonyítsd be: kürtöld világgá!
- a fiú odamegy a lányhoz, és a fülébe suttogja -
lány: nem értelek. ezt meg most miért csináltad?
Fiú: mert nekem te jelented az egész világot!
Az emberi agy a legcsodálatosabb szerv: 24 órában, évi 365 napon keresztül működik, születésünk percétől fogva addig, amíg szerelmesek nem leszünk…
Felednem kell a múltam, ha nem akarok úgy élni, mint egy gyűrött felmosórongy. De mindig újra és újra meghallgatom azokat a zenéket, amelyeket akkor szerettem, újra megnézem a régi képeket, ösztönösen előidézem az emlékeket - és egész nap, minden percben azon elmélkedem, hogy vajon az, ami engem ennyire megvisel, őt is megviseli?
Lányból vagyok, így hajlamos vagyok eltúlozni dolgokat, vagy éppen alábecsülni őket. Szinte mindent túlreagálok, a bolhából is elefántot csinálok… hisztizek a semmiért, álomvilágban élek. De amikor azt mondom: szeretlek, az sosem hazugság.
Ne üldözd, a boldogságot, mert mi van akkor, ha a boldogság egy fogalom amit mindenki el akar érni, de senki sem tudja milyen is valójában. Légy te más! Hagyd hogy a boldogság találjon rád!
“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.”
"Lehet, hogy a tévedéseink határozzák meg a sorsunkat. Ha nem hibáznánk, mi alakítaná az életünket? Ha sose térnénk le az útról, talán sose lennénk szerelmesek, nem lennének gyerekeink, és nem lennénk azok, akik vagyunk."
~ ALKOHOL: Az egyik énem azt mondja, hogy igyak, a másik azt, hogy ne. Amíg ők vitatkoznak én jól berúgok!
"Én önző vagyok, türelmetlen, és egy kicsit bizonytalan. Hibázok, irányíthatatlan vagyok és időnként nehezen kezelhető. De ha nem tudod kezelni ezeket a rossz dolgokat, akkor biztos, mint a pokol, hogy nem érdemled meg a legjobbakat sem"
Elmentél, már rég elmentél, most már mással vagy. De a szívem egy darabja még össze van törve. De már nem fáj, mert ezt a darabot elvitted magaddal, és örökké nálad lesz. Már csak a hiányát érzem. A hiányod, mert örökké hiányozni fogsz. És bár már nem vagyok szerelmes, mégis szeretlek, jobban mint egy barátot, és azt hiszem, ez már nem fog változni. Amikor eszembe jutsz, nem akarom, de könnybe lábad a szemem. Ilyenkor egy éjszakán át sírdogálok, az emlékekre gondolva. Eszembe jut egy illat, egy tekintet, érintés, vagy néhány szó. Vannak dalok, helyek, filmek, amikről csak te jutsz eszembe. Megtanítottál szeretni, te voltál az első szerelmem, de az első szerelem mindig véget ér. Lehet nem kellett volna véget érnie, de mégse adtam utolsó esélyt, és talán ennek így kellett lennie. Boldog tudok már lenni, mert tudom, hogy te az vagy, valahol máshol, valaki mással, de boldog vagy, ezért én is.
Ebben a mesében részeg a herceg és ronda a királylány,de néha a szemétdomb felett is felragyog a szivárvány.
"Az élet nem könnyű. A szerelem fáj, a pasik hazudnak, a barátok hátba szúrnak, az emberek meghalnak, a szülők kiabálnak... Te mindig próbálkozol,de sosem vagy "elég jó"... És nem érted miért..."